2010.08.09. hétfő
Reggel beültünk egy kávézóba, ahonnan világosban is lefotózhattuk a vizemelő kerekeket.
Átkeltünk egy nagy hegyen, és sok kevergés után értünk a Qalat Salah ad-din várba. Egy látványos és hires keresztes lovagvárba.
Sajnos Lattakiába már későn értünk ahhoz, hogy Ras Shamrát is láthassuk, ezért egy kis strandolást terveztünk a tengerparton. Miután találtunk szállást (útunk legrosszabb szállását: egy ablaktalan szobát a sziriai 50 fokban), a kocsit nem akartuk elmozditani, mert féltünk,hogy nem találunk parkolóhelyet, taxival mentünk a strandra.
A helyi strand dugig volt tetőtől-talpig bebugyolált nőkkel, akik ebben a ruhában mentek fürdeni is. Ezt inkább kihagytuk. Egy másik taxis elvitt minket a világ végére, ahol az európaiak szoktak strandolni, csak azt nem mondta meg, hogy az a hely már bezárt aznapra.
Végre találtunk egy taxit, aki visszavitt a városba, de mivel nem beszélt angolul, a city center alatt egy ilyen nevű bevásárló központot értett. Az persze jó messze volt a valódi Lattakia központtól, ahol a szállásunk volt.
Azért előbb-utóbb vissza keveredtünk, vettünk kaját és mindenféle helyi édességet, aztán egy kellemetlen éjszakát töltöttünk a meleg, levegőtlen szobában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.